Glavna ulica 20
9220 Lendava/Lendva
Péter Pál je študent 3. letnika dramske igre v Kaposváru, ki pa večino časa preživi v Budimpešti, kjer z letnikom v različnih gledališčih opravljajo praktični del študijskega izobraževanja. Peter je že od osnovnošolskih let večstransko ustvarjalen, kar so dokazovala tudi številna priznanja in nagrade na področju deklamatorstva in pisanja, tudi na državni ravni. Izdal je dve pesniški zbirki, zelo blizu pa mu je tudi glasbeno ustvarjanje. V lanskem letu je luč sveta zagledal njegov prvi glasbeni video spot Plameni/Lángok, ki so ga posneli v Lendavi, v kratkem pa napoveduje tudi novega. Njegova najljubša kombinacija je preplet gledališča in glasbe, knjige pa so za širok pogled in odprto srce nujne v prav vseh življenjskih obdobjih. Poslal nam je svoj knjižni izbor, ki tako kot pojavi okoli nas sporoča, da se je potrebno vrniti k preprostim, temeljnim rečem življenja:
Irodalmi ajánló
Manapság elengedhetetlen, hogy valamilyen formában visszaszerezzük mindazt a lelki erőt, amit a sok ferde hír és a jövő kifürkészhetetlensége kíméletlenül szipolyoz. Az ember szinte bárhová néz, könnybe lábadhatna a szeme. Minden oka megvolna rá. De mi értelme. A lényeg nem a kegyetlen, nagy és pesszimista „egyetértés” felé sodródás, amely minden egyes igaznak vélt „kacsa” hírrel és „túlreagált” helyzettel mélyebbre taszít a teljes átláthatatlanság irányába. Egyszerűen annyi a teendő, hogy legalább egyfajta pozitív nullát fenn tudjunk tartani. Egy klímaberendezéshez tudnám ezt hasonlítani. Tegyük fel, hogy az optimális hőmérséklet 20 Celsius fok. Felelőtlenségből nyitva hagyjuk az ablakokat, már csak 18 lesz. Továbbra is nyitva hagyjuk őket, ráadásul fel sem öltözünk rendesen, így még rázósabbá válik a hideg. A stabilizáláshoz, egy jó állapothoz egyszerűen be kell csukni az ablakot és fel kell venni egy melegítőt. Az elmúlt hetekben nemcsak az ablak, de az összes ajtó is „kinyílt”, a falak megrepedeztek, így a szél ezer zugból járja át a házat. Az analógia a jó közérzetet, a szellemi stabilitást hivatott szemléltetni. Valahogy elenyésznek a kapaszkodórudak, a biztos fogódzók. Ezek többsége nem fizikai, hanem a belső hajtóerőkből fakadó. Hogy tudjuk tehát visszahangolni magunkat egy élhető, „normális” állapotba? Ennek számtalan módja van. Személyes tapasztalatom szerint ilyenkor szerencsés elővenni néhány olyan könyvet, amely mellőzi azt a hangvételt, ami a tömeg „kilátástalanságával” cseng össze. Így tehát az ajánlott olvasmányaimból kihagytam a klasszikus orosz „vacogókat”, a skandináv „gomolygókat” vagy a manapság oly nagy áhítattal olvasott romkocsma-filozófiákat. Térjünk vissza az egyszerűhöz, a tisztához.
Az listám tehát a következő:
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
... mert nem hagyhatjuk, hogy elhervadjon a virág, amit éveken át gondoztunk, és amiben hittünk (bármi legyen is az: egy vállalkozás, projekt, egy cél, álom, családi tervek).
Dan Millman: A békés harcos útja
... egy idézet miatt: „Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve tapasztalod, mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül.”
Dan Millman: A békés harcos bölcsessége
... mert lényeges magyarázatot ad a fentebb említett könyv egyes részeire, nagyobb átláthatóságot és megértést biztosítva.
Karinthy Frigyes: Betegek és Bolondok (novellagyűjtemény)
... mert pompás görbe tükre a hipochondria és a „hobbibeteg” jelenségeinek. Íme egy idézet:
„...alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam és mások előtt, a lustálkodásra (felnőtt ember csak a betegsége révén jut egy kis gyöngédséghez és szeretethez) ...”
Itt természetesen a javulásra való hajlandóságon van a hangsúly.
L.R.H. : Az út a Boldogsághoz (Ésszerű útikalauz a jobb élethez)
... mert gyakorlatiasan fogalmaz meg olyan alapigazságokat, amikkel jobban tudunk boldogulni.
„Csak akkor tudjuk megoldani a létezés problémáit, ha igaz adatokkal rendelkezünk.”
„Sok mindent tehetünk azért, hogy segítsük gondját viselni a bolygónak. Ez azzal a gondolattal kezdődik, hogy ezt meg kellene tennünk. A következő lépés pedig az lenne, hogy másoknak is javasoljuk, hogy ők is ezt tegyék ...”
Az utolsó pont- avagy: a reklám helye - olvassanak hazai szerzőktől, muravidéki íróktól, költőktől, szlovénul, magyarul, horvátul, bárhogy, mindenhogy. Vegyék meg a könyveiket. Ajándékozzanak meg velük másokat is, a szerzőket pedig illessék egy-egy elismerő szóval ...
Kellemes feltöltődést kívánok!
Barátsággal és tisztelettel,
Pál Péter