Tegnap, 2024. november 26-án Lendván kulturális eseménnyel emlékeztünk meg Duša Počkaj, az egyik legnagyobb szlovén színésznő születésének a 100. évfordulójáról, aki éppen Lendván látta meg a napvilágot. A legendás szlovén színésznő emlékére a lendvai Színház- és hangversenyterem előcsarnokában szervezett két kiállítás számos kultúrakedvelőt és ifjú alkotót hozott össze. Az ünnepség a színház- és hangversenyterem épülete mellett Duša Počkaj mellszobrának a felavatásával ért véget, amelyet Matija Rozman, a művésznő fia és Magyar Janez, Lendva Község polgármestere lepleztek le.
Beszédében Magyar Janez polgármester hangsúlyozta Duša Počkaj kivételes jelentőségét a szlovén kultúrában, valamint a művésznő egyedülálló hagyatékát. Kiemelte a kulturális örökség megőrzésének fontosságát, és azt kívánta, hogy a felállított szobor, valamint a kiállítások ne csak Duša Počkaj életére és munkásságára emlékeztessenek bennünket, hanem egyben ösztönözzenek bennünket a gyökereink ápolására és a közösségünket gazdagító eredmények tiszteletére.
Beszédében dr. Zágorec-Csuka Judit, a Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója is kitért a színésznő életére és munkásságára, valamint kiemelte a művésznő kivételes fontosságát a dráma, a film és a rádiós alkotás területén.
A kiállítás megnyitója keretében Matija Rozman, a Szlovén Nemzeti Színház Ljubljanai Társulatának a tagja szívhez szóló szavakkal emlékezett meg édesanyjáról és az ő művészetek iránti odaadásáról. Kiemelte, mennyire fontos a kulturális örökség megőrzése és annak fiatalabb nemzedékekre történő átörökítése.
A rendezvény a Duša Počkaj gazdag életét és művészeti opusát bemutató kiállítás ünnepélyes megnyitásával kezdődött, mellyel egyidőben megnyílt a Lendva-vidéki kétnyelvű általános iskolák tanulói és a Lendvai Óvoda növendékei által készített kiállítás is. Ennek keretében mentoraikkal Duša Počkaj témájára alkottak. Az eseményt zenei fellépéseikkel Dragošič Iva és Magyar Maša, a Lendvai Zeneiskola növendékei tették színesebbé.
A rendezvény központi eseménye Duša Počkaj mellszobrának a felavatása volt, amelyet Magyar Janez polgármester és Matija Rozman Duša Počkaj sanzonéneke mellett lepleztek le.
Duša Počkaj szobrának a felavatása nem csak a művésznő felbecsülhetetlen hagyatéka előtti tisztelgés, hanem egyben főhajtás a szlovén kultúra fejlődéséhez nyújtott hozzájárulása előtt is.
Duša Počkaj
1924. november 16., Alsólendva – 1982. június 24., Ljubljana
Duša Počkaj a modern kor egyik legnagyobb szlovén színművésze. Életét a színháznak szentelte és több szlovén filmben is vállalt szerepet.
Duša Počkaj színésznő 1924. november 16-án született Alsólendván. Apja itt kapott állást hivatalnokként, majd szolgálata miatt a család később kénytelen volt Nišbe költözni, így Duša az általános iskolát ott végezte el. Érettségi után először a Ljubljanai Egyetem Építészeti Karára iratkozott be, a háború után pedig a Színművészeti Akadémia egyik első női hallgatói közé tartozott. Tanulmányait 1949-ben fejezte be. 1946-től a ljubljanai Drámában, azaz a Szlovén Nemzeti Színházban szerepelt, amelyhez élete végéig hűséges maradt. Duša Počkaj korának egyik vezető színésze volt. Pályafutása kezdetétől rádiós szerepléseket is vállalt. A szalagokon 195 olyan rádiójáték maradt fenn, amelyekben ő szerepelt. Kiváló dal- és sanzonelőadó is volt. A Sanzonok című CD-je 1988-ban jelent meg a Sanje kiadó gondozásában.
Pályafutása során több kísérleti színház színpadán is fellépett, rádiójátékokban, tévédrámákban és számos szlovén filmben szerepelt, valamint neves sanzonénekes is volt. A filmvásznon 1953-ban, a Jara gospoda (Parvenük) című filmben debütált szöveg nélküli statisztaként. 1961-ben hatalmas sikert aratott a Ples v dežju (Tánc az esőben) című filmmel. A kritikusok a szerepét a jugoszláv filmtörténet első valódi női szerepének nevezték. Kiemelkedő alakításáért 1961-ben a jugoszláv játékfilm pulai fesztiválján elnyerte az Arany Arénát és a kritikusok díját, majd egy évvel később a Prešeren Alap díját is megkapta. 1979-ben az év színésznőjévé választották, 1980-ban pedig az Ubij me nežno (Ölj meg gyengéden) című filmben alakított nagynéni szerepéért Carica Teodora-díjat kapott Nišben. A celjei születésű színész Lojze Rozman, Duša Počkaj házastársa, párjához hasonlóan a Színművészeti Akadémián szerzett diplomát és a ljubljanai Drámában dolgozott.
Duša Počkaj a Gozd (Az erdő) című előadás alatt lett rosszul a színpadon. Ez volt az utolsó estéje. 1982. június 24-én, 57 évesen halt meg, de befolyása és öröksége a szlovén kulturális szférában továbbra is jelen van. Még manapság is számos színész és színésznő inspirációjaként, valamint a szlovén színház- és filmművészet ikonjaként tartják számon. Róla nevezték el a Cankar Otthon egyik termét is.
